2011. szeptember 27., kedd

Véget ér a "gyöngyélet"

Ez az idő is eljött.. Nem gondoltam volna, hogy ez a három év, amióta itthon vagyok, ilyen gyorsan elszáll... A fiúk bölcsisek lesznek és engem is vár a munka. Ilyen jó dolgom már sosem lesz (na jó, esetleg ha még egyszer felénk száll a gólya...) Nagy zűrzavar támadt bennem, hogy lesz majd ezután, de már megbarátkoztam a gondolattal. Letöröltem a port a gyöngyösdobozok tetejéről, és már újra nézegetem mások munkáit. Várom hogy helyére kerüljön minden az életemben és újra a kezembe kéredzkedjenek a gyöngyök...
Addig is felvidítanak a bölcsisek...


2011. szeptember 6., kedd

Ella medál, kicsit másképp

Orsi mintája nagyobb méretű rivolira készült, de én mindenképp 8 mm-eset akartam használni. Gondoltam kipróbálom vele, de már az elején nagyon nem hasonlított az eredetire. Orsi segítségét kértem, aki megnyugtatott, jó lesz ez, csak máshogy fog kinézni. Kicsit a gyöngyök méretén is változtattam, és nagyon tetszik a végeredmény, annyira, hogy rögtön kettő is készült belőle. Az rózsaszínen még ott fityeg a damil, de még nem tudom milyen lesz a végleges formája az akasztónak. Egyenlőre a lila sincs a láncra rögzítve, de kedvenc ezüstláncom cserélhető medáljainak sorát fogja bővíteni.
Köszönöm a mintát és a segítséget Orsinak!


2011. szeptember 1., csütörtök

Még mindig Ajsa...

Elég rég nem készült nálam semmi újdonság, nem sok időm volt... Nálunk a nyaralás még nem szólhatott a gyöngyözésről, a fiúk gondoskodtak az egyéb, egész napos elfoglaltságról :)
Itthon pedig hol tartottam még mindig: hát persze, hogy Ajsa... A legutóbbi, már hordható verzió ugyanis elég hamar szétszakadt, így nem volt kérdéses, hogy a harmadik lépésben valamit nem jól csinálok. Aztán egyszercsak "megvilágosodtam" és rájöttem, hogy kicsit túlbonyolítottam a dolgot. Annyit téptem-húztam fűzés közben a damilt, hogy már majdnem elvágta a kezemet, és időnként magát is, annyi kanyar és csavar volt benne. Úgyhogy fordulat következett, és már el is készült a mű... A 4 mm-es teklákat ki kellett cserélnem feketére, mert már nem bírták a sok bontást és teljesen megkoptak, de alig látszik.
Tegnap egész délután a karkötővel a kezemen mászkáltam a lakásban, annyira örültem neki!!!