Itthon pedig hol tartottam még mindig: hát persze, hogy Ajsa... A legutóbbi, már hordható verzió ugyanis elég hamar szétszakadt, így nem volt kérdéses, hogy a harmadik lépésben valamit nem jól csinálok. Aztán egyszercsak "megvilágosodtam" és rájöttem, hogy kicsit túlbonyolítottam a dolgot. Annyit téptem-húztam fűzés közben a damilt, hogy már majdnem elvágta a kezemet, és időnként magát is, annyi kanyar és csavar volt benne. Úgyhogy fordulat következett, és már el is készült a mű... A 4 mm-es teklákat ki kellett cserélnem feketére, mert már nem bírták a sok bontást és teljesen megkoptak, de alig látszik.
Tegnap egész délután a karkötővel a kezemen mászkáltam a lakásban, annyira örültem neki!!!
nem csodálom, hogy ennyire örülsz neki, hiszen gyönyörű!!! én sem tudnám letenni:-)
VálaszTörlés